A harmadik út

(válasz Allének)

Gyermekvállalási szempontból minden nő előtt háromféle életpálya rajzolódik ki. Születik saját gyermeke, letesz a (további) gyermekvállalási szándékáról, vagy örökbefogad egy idegen babát.* A sorrendiség a saját jelenlegi preferenciáimat is elárulja.

Nyilván elfogult vagyok a saját státusommal szemben, amikor úgy vélem, hogy meddőként a legnehezebb választani a fenti életutak között. Először is valamikor eljut oda az ember, hogy végig kell gondolnia, meddig hajlandó elmenni a saját gyermek ügyében. Nekem valahogy nem rokonszenves az a nézet, hogy MINDENT tegyünk meg a teherbeesés érdekében. Nem ellenzem a mesterséges megtermékenyítési módszereket, ám (szintén jelenleg) úgy gondolom, hogy legeslegkésőbb az ötödik** sikertelen lombik tájékán érdemes más fordulatot adnunk életünknek. Persze erről is megoszlanak a vélemények, széles a szórás a meddőségi orvoshoz sem forduló, és a tizenikszedik lombikra is vállalkozó nők között. A lényeg, hogy senki dolgába nem kell beleugatni kívülről.

Aztán, ha már tudja az illető hölgy, hogy saját jogon nem lesz gyermeke, el kell döntenie, hogy gyermek nélkül, vagy idegen gyermekkel éli majd le az életét. Az igazat megvallva itt még messze nem járok, csak egy pár felvetődő gondolatom van a témában.
Először is nem árt tisztába kerülnünk vele, hogy miért akarunk örökbefogadni. Mert mindenkinek van gyereke, csak nekünk nincs? Mert hátha ez eltereli a figyelmet a teherbeesésről, és akkor majd sikerül? Sajnáljuk szegény, szülő nélkül nevelkedő emberpalántákat? Esetleg annyira szeretnénk egy babát (vagy akár nagyobb gyereket), hogy akár egy idegenét is felneveljük? Szerintem maximum az utolsó kettő, de inkább csak az utolsó indok elfogadható.

Jön a következő gondolkozási lépcsőfok: ha örökbefogadunk egy babát, kielégítjük-e vele gyermek utáni vágyunkat? Nem fogjuk-e úgy érezni, hogy a mi kapcsolatunk csak halvány mása egy valódi anya-gyermek-kapcsolatnak? El tudjuk-e fogadni százszázalékosan, hogy kimarad életünkből a terhesség, szülés, a vele járó érzelmi és hormonális változásokkal együtt? Negatív válaszok esetén rágódjunk még picit a problémán. Én egyelőre itt maradok ki végképp a dobásból.

Ha még most is úgy érezzük, hogy gyerek KELL, de mindenáron, ideje partnerünkkel is alaposan elbeszélgetnünk a témáról. Az esetek nagyobb részében a férfiak azok, akik mereven elzárkóznak az örökbefogadás gondolatától.*** Milyen módon tudjuk kezelni ezt az elzárkózást? Ha viszonylag könnyen megy, semmi gond. Ám, ha jó alaposan meg kell "dolgoznunk" párunkat az ügy érdekében, akkor is biztosan vagyunk benne, hogy boldog család leszünk az örökbebabával?

Ha mindketten megingathatatlanok vagyunk, itt már talán el is indulhat a procedúra. A technikai részleteket nem ismerem, és azt hiszem, nem is fogom megismerni. Bár néhányszor már eljátszottam az örökbefogadás gondolatával, néhányszor rá is pörögtem egy kicsit, józanul mindig arra jutottam, hogy nem elég erős bennem a gyerek utáni vágy hozzá.**** (Tudjátok, ez az, amivel vádolni is szoktam magam, hogy biztos ezért is nem esek teherbe.) És mivel eddig ahányszor szóbahoztam ezt a kérdést, F. elég mereven elzárkózott tőle, úgy gondolom, még sokmindennek kell történnie ahhoz, hogy valóban megalapozottan nyúljak ismét ehhez a kérdéshez.





*Ez a felosztás napjaink nukleáris családmodelljére vonatkozik. Voltak olyan időszakok a történelem folyamán, és a történelem előtti időkben pláne, amikor a három kategória nem különült el ilyen élesen egymástól. Gondolhatunk itt akár az ősközösségi kommunákra, ahol a nagycsaládok közösen gondozták akár utódaikat, az apácák által működtetett leányneveldékre, vagy a "segítő vénkisasszony nagynéni" sztereotípiájára.
**Nem hasra ütöttem, hanem az egy lombik egyenlő 20-25%-os esély elvéből indultam ki.
***Ez szintén érdekes téma, csakhogy nem érzem úgy, hogy van elég tudásom és képzettségem a kivesézéséhez.
****Vagyis nagyon szeretném, ha lenne, sokat olvasok róla, és készülök rá, és néha sírok miatta, és vágyakozom és így tovább, de úgy érzem, inkább elfogadom, amit dob a gép, mint hogy erőszakot tegyek a saját sorsomon. Vagy hogy mondjam. Majd egyszer megpróbálom megfogalmazni.

Használati utasítás meddő ismerősünkhöz

1. alapszabály: harminc körüli, pláne harmincon túli, rendezett párkapcsolatban élő hölgyismerősünk, ha még nem rendelkezik gyermekkel, valószínűleg nagyon azon van, hogy rendelkezzen végre vele. Ne kérdezzünk rá, mikor szeretnének gyereket, vagy hogy miért nincs gyerekük!*

2. alapszabály: ha már tudjuk egy bizonyos ismerősünkről, hogy gyermeket tervez, ne kérdezzünk rá kényszeresen pár hetente, hogy mi újság ezügyben. Ha közölnivalója lesz, úgyis egyből mondani fogja.

Kiegészítő szabályok:

Ne akarjunk meddőségről beszélgetni meddő ismerősünkkel. Gondoljunk arra, hogy ő elsősorban nő, és csak másod-, vagy inkább sokadsorban meddő. Kivétel ezalól, ha ő maga hozza szóba meddőségét.

Ne zárkózzunk el a beszélgetéstől, ha meddő ismerősünk kezdeményezi. Ne aggódjunk, hogy olyan mélységekbe tereli a beszélgetést, ami már kínos számunkra.

Ne akarjunk teherbeesési tippeket adni meddő ismerősünknek, hacsak nem vagyunk magunk is érintettek. Laikusként valószínűleg nem tudunk olyan módszert, eljárást, kezelést, csodaszert, alternatív eszközt stb. javasolni, amiről ne lennének a miénkénél mélyebb ismeretei.

Ne viccelődjünk ismerősünk meddőségén (húzzatok bele végre! és társai). Vagy ha viccelődünk, számoljunk vele, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor szóbaállt velünk.

Ne dicsekedjünk meddő ismerősünknek gyermekünkkel vagy terhességünkkel. Ugyanakkor ne is kezeljük tabuként gyermekünket, vagy terhességünket. Próbáljuk bizonyos távolságtartással kezelni ezeket a témákat.**

Ne panaszkodjunk meddő ismerősünknek terhességünkkel kapcsolatban. Örüljünk neki, hogy mi terhesek vagyunk, és kívánjuk neki is ugyanezt.

Ne szánakozzunk meddő ismerősünkön. Akin szánakozunk, azt lenézzük, és senkinek nem esik jól, ha lenézik.

Ne legyünk túlzottan és hangsúlyozottan kíméletesek meddő ismerősünkkel. Nem visszamaradott, csak meddő. Most még.

Ne gondoljuk, hogy csak azért, mert mi könnyen teherbeestünk, tudunk valamit, amit meddő nők nem. Mázlink volt. Punktum. Örüljünk neki, és ne legyünk nagyképűek.

Ne adjunk meddő ismerősünknek életviteli tippeket. Semmi közünk hozzá, hogy meddig akar még próbálkozni, miért nem fogad örökbe, vagy hogy milyen kezeléseknek veti alá magát.

Ha meddő ismerősünk megosztja velünk valamilyen műtétje, vagy mesterséges megtermékenyítése részleteit, akkor érdeklődjünk a kezelések eredménye felől. Ne aggódjunk, hogy tapintatlannak fog tartani, vagy elsírja magát a telefonban. Egyszerűen örülni fog, mert úgy érzi majd, hogy számíthat ránk.

Ne adjunk meddő ismerősünknek meddőséggel kapcsolatos ajándékot.

Ne pletykáljunk ismerősünk meddőségéről.





*Ha ismerősünk az ún. childfree-k táborát gyarapítja, azt valószínűleg ő maga fogja közölni velünk.
**Amúgy meddő nője válogatja, engem nem zavar a dicsekvés sem, ha nem direkt rosszindulatú. Mert sajnos olyan is van.

Semmi baj

Vannak vasárnapok, amik nem indulnak kifejezetten jól. Például megtudjuk, hogy egyik legellenszenvesebb ismerősünk gyereket vár. Már megint. Ilyenkor ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk az önsajnálat, inkább tegyünk meg mindent, hogy derűsen folytatódjon a nap.

Például süssünk browniest. Egy kis lábasban forraljunk vizet, és a vízgőz fölött olvasszunk meg tíz deka vajat tizenöt deka étcsokoládéval. Közben verjünk fel habosra négy tojást egy csipet sóval. Kanalazzunk bele öt evőkanál cukrot, majd rutinból tegyük vissza a cukortartót a helyére. Semmi baj, majd felsepregetjük a cukrot, már úgyis csak fél kiló volt benne. Öntsük egy laza mozdulattal a felolvadt csokoládét a tojásos keverékbe. Semmi baj, tartsunk gyorsan kezünket hideg víz alá, közben tereljük ki a macskát a konyhából, nehogy belelépjen egy szilánkba, majd itassuk fel a csokoládé nagyját a szekrényajtóról. Keressünk egy másik lábast, és olvasszunk fel ismét tíz deka vajat tizenöt dekagramm csokoládéval. Előrelátón készítsünk a kezünk ügyébe egy konyharuhát. Semmi baj, majd a párunk visszateszi a kiszakadt fiókot. Szitáljunk öt evőkanál lisztet a masszába. Öntsük az egészet kivajazott tepsibe, toljuk az előmelegített sütőbe, állítsuk húsz percre a konyhai órát. Jó étvágyat!

Andrológiai kivizsgálás, 1. rész

Aztán eljön az a nap, mert a meddőség alatt minden eljön, amiről addig csak olvastunk, amikor elküldjük a párunkat andrológiai kivizsgálásra. Minél hamarabb jön el ez a nap, potenciálisan annál kevesebb kiviszgáláson esünk át mi magunk. Potenciálisan.

Első lépésként megemlítjük, hogy másnap nőgyógyászhoz megyünk, és valószínűleg andrológiai vizsgálatot is fog javasolni. Erre partnerünk ajkán rejtett mosoly jelenik meg, hiszen neki már van gyereke. Erre a mi ajkunkon még rejtettebb mosoly jelenik meg, hiszen nekünk már vannak elméleti ismereteink a tárgyról.

Második lépésként naturalisztikusan taglaljuk, hogy az a szadista állat nemhogy hüvelyi vizsgálatot végzett, de még kettő (KETTŐ!) vérvételt is akar egy hónapon belül, nem beszélve a hüvelyi ultrahangról, ami állítólag nagyon fájdalmas. Ha partnerünk kellőképpen elfehéredett, akkor közölhetjük vele, hogy neki pedig andrológiai kivizsgálásra kell mennie. Szolidaritásból bele fog egyezni, mert még nem tudja, hogy az andrológiai kivizsgálás sava-borsa a spermavizsgálat.

Harmadik lépésként átnyújtjuk partnerünknek az andrológiai szakrendelés telefonszámát, és lelkére kötjük, hogy mihamarabb kérjen időpontot, de még véletlenül sem a peteérésünket megelőző vagy követő hétre*. Ezután be kell jelölnünk a naptárában a szabad heteket. Az első héten naponta figyelmeztetjük az időpontkérésre, a második héten naponta kétszer, a harmadik héten pedig ahányszor az utunkba vetődik a lakásban.
A negyedik héten úgyis kiborulunk, hogy egy hülye spermavizsgálatra 6 hetet kell várni.

Negyedik lépésként elkísérjük parnerünket a háziorvoshoz, beutalót kérni a szakrendelésre. Eközben olyan arcot vágunk, ami a háziorvos ÉS az asszisztens előtt valószínűsíti, hogy valójában mi vagyunk meddők, partnerünk csak a kötelező protokoll miatt megy vizsgálatra.

Ötödik lépésként nyugtatgatjuk aggódó partnerünket, hogy nem lesz kellemetlen, és holnap ilyenkorra már elfelejtheti az egészet, miközben titokban abban reménykedünk, hogy megalázóbb lesz, mint a mi hüvelyi ultrahangunk. Másnap próbáljuk elfojtani előbb nevetésünket, aztán dühünket, hogy miért kell ezt a nyomorult vizsgálatot úgy túldramatizálni, aztán rájövünk, hogy leginkább a valóban megalázó körülményekre, illetve az mögöttünk halmozódó sikertelen hónapokra vagyunk dühösek. Nyugodtan sajnáljuk egy kicsit magunkat.

Hatodik lépésként előbb profivá képezzük magunkat a spermakép kiértékelésében, aztán rájövünk, hogy úgyis csak az orvos tud többet mondani. Aztán arra is rájövünk, hogy az orvos sem tud többet mondani. Megemeljük az E-vitaminunk napi adagját.




*A spermaadás előtt 4 napig tartózkodni kell a nemi élettől.

Jaj de unalmas a várakozás

Meddőnek lenni elsősorban azt jelenti, hogy folyamatosan várakozik az ember. Várakozhat hamarosan bekövetkező, vagy be nem következő eseményre, mint például peteérés, orvoslátogatás, vagy hogy hátha most nem jön meg, és várakozhat hosszú távon is, mondjuk ha olyan betegsége van, ami hosszas kezelést tesz szükségessé, vagy ha egyszerűen már kiderült, hogy neccesebb lesz az egész gyerekvállalás, mint hitte.

Most a hosszas várakozás témakörét járom körül. A várakozással kapcsolatban ugyebár két kérdés vetődik fel egyből:
-MEDDIG kell még várnom? Erre a kérdésre nem kapunk választ ebben a posztban.
-MIT csináljak várakozás közben? Talán erre a kérdésre sem kapunk választ, de azért megpróbálom összeszedni a lehetőségeket.

A várakozást főleg szabad perceinkben éljük meg teherként, ezért kapásból két lehetőség adódik: vagy csökkentenünk kell a szabad perceink számát, vagy valamilyen új tevékenységgel minél jobban be kell tábláznunk azokat.

A szabad percek számát könnyen csökkenthetjük, ha hivatalos munkaóráink számát növeljük. Vagyis első lépésben váljunk nyugodtan sztahanovistává. Ha valakinek ez nehézségekbe ütközik (öööö... hány százalék is a munkanélküliség Magyarországon?), esetleg érzelmileg nem képes rá*, még mindig elmehet önkéntesnek.

Ha akar. Ha nem, akkor is számtalan opció közül választhat. Egy a lényeg: ne ad hoc üssük el az időnket, hanem vessük bele magunkat valamibe minél jobban. Itt van például a párkapcsolat kérdése. A meddőség minden párkapcsolatot megvisel, gondoljunk akár csak a szexuális részére a dolognak, ezért biztos, hogy van magénéletünkön mit javítani. A lehetőségek száma végtelen, fontos azonban, hogy együtt űzhető, sok beszélgetéssel, élménnyel és nevetéssel járó tevékenységet szemeljünk ki közösen. Persze úgy is dönthetünk, hogy párkapcsolatunkat éppen eléggé megviselte már maga a meddőség is, semmi szükség rá, hogy amatőr módon még jobban belebarmoljunk.

Ebben az esetben magányos módon kell minél jobban elfoglalnunk magunkat. Valószínűleg tévúton járunk, ha a várakozás hónapjaiban beregisztrálunk a fontosabb baba-mama blogok mindegyikére, illetve csokorba gyűjtjük magunk körül a meddő barátnőket. Vegyük sorba, milyen hatékonyabb, hasznosabb, vagy pusztán élvezetesebb ötletek jutnak még eszünkbe!

Sport különös tekintettel a meddőségi tornákra. Biztosan vannak olyan nők, akik képesek húsz-harminc sport nélküli év után rászokni a rendszeres mozgásra. Ők ne feledkezzenek meg róla, hogy a túlzott testmozgás megnehezíti a teherbeesést. Persze erről az eddig is rendszeresen sportoló csajok se feledkezzenek meg. Mondjuk heti kétszer egy óra TALÁN még belefér, és akkor már csak 166-40**-56***=70 órát kell agyoncsapnunk valahogy.

Tanulás. Ez már jobb egy fokkal. Viszont a tanulás sok stresszel jár (vizsgák, tandíj, utazás), és, mint tudjuk, a sok stressz nem kedvez a termékenységnek.

Dönthetünk úgy, hogy rendbetesszük életünket: feloldjuk szorongásainkat, elindulunk/továbbhaladunk az önismeret útján, megtanulunk meditálni, jógázni, reikizni, elmélyedünk a természetgyógyászat rejtelmeiben. Ha szerencsénk van, a végére nem fogunk úgy kinézni, mint egy iszonyatosan leszedált meddő nő, és nem hagy el bennünket társunk (nem a meddőség, hanem a becsavarodottság miatt), mert ha igen, akkor lesz igazán nehezített a teherbeesésünk.

Sokat segíthet, ha minél jobban kiéljük gondoskodási ösztöneinket. Például naponta többfogásos vacsorával kényeztethetjük párunkat. Fontos, hogy ezen a téren se essünk túlzásokba, mert hamarosan szocreál családmodellben érezhetjük magunkat, és meggyűlöljük 120 kilós, este 7-kor hortobágyi húsos palacsintát és diós patkót követelő választottunkat.

Gondoskodhatunk ehelyett egy kisállatról akár. Szerezzünk be egy kutyát/macskát. Ha már van macskánk/kutyánk, vele is egyeztessünk.**** Mint tudjuk, minden tipikus meddő nő rendelkezik háziállattal.

Az igazat megvallva akármit is csinálunk, felkeléstől lefekvésig ÚGYIS folyamatosan eszünkbe fog jutni a saját meddőségünk. A legegyszerűbb megoldás az, ha nem kapálódzunk mindenáron a gondolataink ellen. Hanem mondjuk kiírjuk magunkból az egészet egy blogban.




*lusta
**munkahét
***alvás
****Négylábú társaink mérsékelten kompatibilisek egy csecsemővel, ezért ezt a megoldást nagyon alaposan fontoljuk meg, illetve csak nagyon reménytelen helyzetben alkalmazzuk.

Mi a különbség egy sima nőgyógyász és egy meddőségi specialista között?

1. A sima nőgyógyász csuklóból elzavar, hogy majd fél év múlva gyere vissza. A meddőségi specialista nem tud a szemedbe nézni, ha három hét várakozásra kell kérnie.

2. A sima nőgyógyász mindig megpróbál meggyőzni róla, hogy ő ért meddőségi ügyekhez. A meddőségi nőgyógyász mindig elmondja, hogy ő ért a sima nőgyógyászati ügyekhez is.

3. A sima nőgyógyász arról érdeklődik, férjnél vagy-e. A meddőségi nőgyógyászt az érdekli, hogy hol dolgozol.

4. A sima nőgyógyász megsértődik, ha lekoccolsz egy meddőségihez. A meddőségi elfogadja, hogy nem ő az életedben az első, és nem ő lesz az utolsó sem.

5. A sima nőgyógyász mindig reménykedik, hogy talál benned valami fertőzést, amit kikezelhet. A meddőségi abban reménykedik, hogy semmi nem odavalót nem fog találni.

6. A sima nőgyógyász meg van róla győződve, hogy nincsen szervi problémád. A meddőségi már akkor tudja, mi a szervi problémád, amikor még le sem vetkőztél.

7. A sima nőgyógyász meglepődik, ha partnereddel érkezel. A meddőségi meglepődik, ha egyedül mész rendelésre.

8. A sima nőgyógyász szeret megvizsgálni. A meddőségi szereti olvasgatni a korábbi leleteidet.

9. A sima nőgyógyász nem, vagy csak szőrmentén kérdez rá a szexuális életedre. A meddőségi nőgyógyász részletesen kifaggat róla.

10. A sima nőgyógyász szerint a terhesség állapot. A meddőségi nőgyógyász szerint a terhesség cél.

A medikalizálás első lépései

A meddőség ösvényére akkor lépünk rá végérvényesen, amikor először hozzuk szóba teherbeesési nehézségeinket az orvosunknál. A legtöbben a sima nőgyógyászunkat tiszteljük meg elsőként problémáinkkal.

Azt szokták mondani, hogy egy egészséges párnak egyévi, védekezés nélküli nemi élet esetén összejön a baba. Az én személyes véleményem szerint azonban nekik simán sikerül fél év alatt, csakhogy mi, akikről később kiderül, hogy meddők vagyunk, lerontjuk a statisztikát. Mindenesetre a nőgyógyászok valami miatt ragaszkodnak az egy évhez, ezért vagy egy év után keressük fel őket, vagy legalább hazudjuk azt, hogy már egy éve próbálkozunk.

Ezután (hacsaknem meddőségi specialistához mentünk eleve, de ez valószínűtlen, mert még nem tudjuk, hogy meddők vagyunk) készüljünk fel rá, hogy az orvos egyszerűen nem fog komolyan venni. Ha ő az erősebb, akkor hat hónapig ehetjük még a kefét, ha mi, akkor kénytelen-kelletlen kikérdez majd menstruációs ciklusunkról, szeretkezési szokásainkról, az idősebbje pedig puhatolózni kezd, hogy férjnél vagyunk-e. Ezután ad majd egy beutalót harmadik és huszonegyedik napi vérvételre, és tizennegyedik napi ultrahangra.

A vérvételen nincs semmi magyaráznivaló. Odamegyünk, kiüljük a sort, két kémcső, viszlát. Általában az eredményért sem kell visszamenni, küldik az orvosnak, de erre azért kérdezzünk rá.

Hanem a hüvelyi ultrahang!

Az már olyasmi, amire egyszer nagyon büszkék leszünk, ami nem jut ki mindenkinek, és amire gyermekünk (ha lesz persze) mint a régi világ kuriózumaként tekint majd egyszer... Aki nem próbálta, az csak sejtheti a hangulatát.

A hüvelyi ultrahangnak már a kezdete is nagyon speciális: félinformációkból kell összeszednünk a valóságot, miközben a teljes női klinika hülyének néz majd bennünket. Vagyis először sorban kell állnunk, aztán, ha félóra után rögzítettek bennünket, csak annyit tudunk meg, hogy valahol, valamikor majd szólítani fognak. Tévúton járunk, ha meddőségi irányban mozdulunk el. Arra kell ugyanis mennünk, ahová a nagy hasak igyekeznek, s ne rettenjünk meg, ha az "Terhességi ultrahang" feliratú ajtóhoz érkezünk. Itt egy üvegablak előtt újra várkoznunk kell, majd, ha ismét leadtuk papírjainkat, egy hang tájékoztat arról, hogy a második ajtónál szólítani fognak, hólyag legyen üres.

Ezután villámtempóban rohanjunk el pisilni, miközben reménykedünk, hogy nem késünk le semmiről. Higgyük el, hogy reményeink beválnak: legalább másfél óránk lesz, hogy meggyőződjünk erről. Közben tudunk majd azon gondolkozni, hogy miért jut tíz, váróban ácsorgó kismamára minimum három ücsörgő kispapa.

Aztán szólítanak minket is, a megismert szisztéma szerint negyedmagunkkal. És akkor jön az, amiről már annyit hallottunk, de sosem tuduk elképzelni, és amikor átéljük, valahogy abszolút nem is érint meg. Tehát képzeljünk el egy folyosót, két "Vetkőző" feliratú ajtót, és négy nőt. Nő no.1 bemegy a vetkőzőbe, nő no.2 bemegy a másik vetkőzőbe. A vetkőző egy nagyon kicsi kis helyiség, egy ajtó, két fal, és az ajtóval szemben egy függönydarab határolja, ami térdmagasságtól fejmagasságig ér, de csak akkor, ha nem vagyunk túl nagynövésűek.

Amíg nő no.1-egy vizsgálják, addig nő no.2 tőle alig egy méterre áll. Ez a helyzet addig nem is túl zavaró, amíg sikerül nő no.2-nek lennünk. Azonban egyszer csak nő no.1 lesz belőlünk is, és abban a tudatban fekszünk majd a vizsgálóágyon, hogy miközben egy óvszerrel sterillé tett, síkosítóval bőven bekent vibrátorfélét tolnak belénk, a következő páciens karnyújtásnyira szuszog tőlünk, és mi éppen rálátunk az ő zoknis lábára. Aztán egyszer csak befejezik a vizsgálódást, ha nagyon figyelünk, akkor el is tudunk csípni egy-két mondattördéket ivarszerveink állapotáról, majd lekapják előttünk az óvszert, felhengergetnek egy újat, de addigra mi már az öltözőben próbáljuk a síkosító egy részét ledörzsölni magunkról.

Itt kétfelé ágaznak az események: vagy a gépben marad az eredményünk, vagy kérnünk kell. Ha érdeklődünk, hogy éppen melyik szabályozás vonatkozik ránk, akkor össze fognak szidni. Profik ilyenkor egy füst alatt érdeklődnek a petéik érettségéről is. Nem mintha nem lenne mindegy: valószínűleg kiderül, hogy van peteérésünk, esetleg ebben a hónapban éppen nem volt, de máskor biztos van, és az orvosunk leráz minket vagy egy fél évre, mert minek annyit türelmetlenkedni. Majd jön az a gyerek, ha jönni akar.

Sinéad Moriarty: Babablues

A meddőség csupa öröm és kacagás. Legalábbis ez a benyomásunk támad a Bababluest olvasva. A 33 éves, boldog házasságban élő, ír illetőségű Emma elhatározza, hogy kisbabát szeretne, aztán szerencsére ez sokáig nem sikerül neki, így végigvezeti olvasóját a középidő számolgatásától kezdve az ovulációs teszten, a vérvételeken, a hüvelyi ultrahangon és a laparoszkópos műtéten át, egészen a Lourdes-ba zarándoklásig, és egy in vitro megtermékenyítésig. Aztán a könyv végére cselesen még mindig nem esik teherbe, így a trilógia második kötete (Született szülők) az örökbefogadás rejtelmeit, a harmadik rész (Egyről a kettőre) pedig a kisbaba plusz terhesség témakörét járja körül.


Évek óta nem olvastam olyan könyvet, aminek a felén éjszakába nyúlóan kacarásztam, a másik felén pedig el-elpityeredtem magam, és bár valószínűleg ez főként az érzelmi érintettségem miatt alakult így, s teljesen felesleges mélyebb irodalmi értéket vetíteni ebbe a regénybe, mégis minden hasonló cipőben járó csajnak kifejezetten és nagyon és különösen ajánlom az elovasását. Az első rész a csúcs, de ha az tetszett, úgyis elolvassuk majd a másik kettőt is. Teljes áruk 1900 per darab, a visítva nevetésért simán megéri, de én az Alexandrában vettem valamilyen nyári akcióban, töredékáron. Ha szépen megkértek, kölcsönadom!

Jónás-naptár, a divatos családtervező

És egyszer csak eljön az a pillanat, amikor az ember feladja az elveit, és egy olyan módszer szerint kezdi ütemezni szeretkezéseit, amelynek leírásában szerepelnek az "asztrológiai törvény", a "babiloni tudósok" és a "Hold fázisai" kifejezések. Szerencsére nem ettől estem teherbe, vagyis ettől sem estem teherbe, mert ez azért elég nagy blamázs lett volna egy életre.

Az egyre divatosabb Jónás-módszer szerint a női termékenységet a Nap és a Hold egymáshoz viszonyított elhelyezkedése és távolsága határozza meg, mégpedig olyan módon, hogy abban a holdfázisban következik be az ovuláció, amelyben az illető hölgy született. A neten számos kalkulátor található, ahol születési helyünket és időnket (de percre pontosan ám!) megadva megkapjuk a következő hónapok esélyes napjait, sőt a baba várható nemét is előrejelzik. Pozitív és férfias jegyekben (Kos, Ikrek, Oroszlán, Mérleg, Nyilas, Vízöntő) álló Hold esetén kisfiúnak örülhetünk 9 hónap múlva, negatív és nőies jelekben (Bika, Rák, Szűz, Skorpió, Bak, Halak) pedig legalább teherbe estünk, mégha leány is a végeredmény.*

Senkit ne bizonytalanítson el, ha a Jónás-napjai a menstruáció idejére, a ciklus utolsó napjaira, vagy egyéb, józan ésszel terméketlennek tűnő időszakra esnek. Szeretkezni kell, és kész. A Jónás-módszer állítólag 85%-ban sikeres**, míg egy-egy lombik-program sikeressége 15 és 25%*** között változik.

Arra vonatkozóan sehol nem találtam leírást, hogy Jónás doktor miért vágta olyan nagyvonalúan sutba a ovulációt, mint teherbeesési tényezőt, illetőleg mivel magyarázza a női ciklus működését, ha már annak nem a fogantatás a célja, hiszen a szervezetünk válláról leveszik ezt a gondot az égitestek. Mindenesetre, amíg nem derül ki, hogy teherbeesésünk akadályozott, szexeljünk minél többet, akár a Jónás-napunkon is, és ha teherbeestünk, dicsekedjünk mindenkinek azzal, hogy "Kééépzeld, már néééégy hónapja hiába próbálkoztunk, amikor kiszámoltam a Jónás-napomat, és két hét múlva már pozitívat teszteltem!"

Hogyha megbocsátotok, Jónás-kalkulátort nem linkelek ide. Ha valaki végképp nem talál ilyet, és úgy érzi, feltétlenül szüksége van rá, írjon kommentben.



*Ez vicc volt.
**Bár sehol nem találtam arra hivatkozást, hogy egy hónap, vagy egy év eredménye-e a 85%.
***Egy egészséges párnál adott hónapban, ha minden feltétel fennáll, 20% körüli a megfoganás esélye.

PIF

Blogomban az idei év utolsó játékának leírását olvashatjátok. Remélem, összejön a három komment, különben beégek... Ja, és köszönöm szépen Allegrónak a felkérést!

A játék szabályai a következők:

* Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.

* Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

* Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Amikor nincs kedvem írni, blogjátékhoz csatlakozom

Könyves körkérdés Allegrótól

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?
Biztos valami tankönyv... Szépirodalomból a Bogáncs, sajnálom, untatott.

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?
Jókai Anna: Napok. De csak ha muszáj egyet kiválasztani.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?
A rózsa neve ilyen volt.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Semmit.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?
Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm. Folyamatosan olvasok valamit.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?
Lassie hazatér.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)
Kemény.

8. Mit olvasol most?
Spiró György: Fogság.

9. És hányadik oldalon jársz?
Úgy a felénél. 700 oldalas.

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?
A firkálás barbárság, néha tankönyvben is. (120 éves latinkönyvbe anno előttem írtak puskát!) A többi előfordul.

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?
A papír minősége befolyásol.

12. És az oldalszám?
Nem.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?
Még jó!

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?
Szinte mindet újra előveszem. Az Egri Csillagokat 48-szor sikerült.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Engem nem, de volt olyan könyvem, amit megrágott a nyúl.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?
Ha nem tetszik, és gagyi, akkor nem őrizgetem.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?
Mellékhelyiség kivételével mindenütt olvasok. Itthon regényt, várókban HVG-t vagy magazinokat, aktuális munkahelyen az aktuális szaklapot. Ezek mellett bárhol bármilyen újságot látok, azt is.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?
Kádban, néha, Nők Lapját.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót?
Az elolvasandókat felírom, aztán ha sok felgyűlt, kidobom a cetlit.

+1.: még valami hendikep?
Edgar Rice Burroughs. Kínos, de ez van.

És hogy kinek adnám tovább? Nokedli még véletlenül se maradjon ki...