A 32-ik terhességi héthez kellett érnem, hogy megtudjam: az SZTK-s ultrahang-gépen is van 4D. Csak éppen nem szoktak rá átkapcsolni, kivéve, ha olyan harmonikusan fejlődő, kedves kis magzatot látnak, mint az enyém.
Minden jel arra mutat, hogy Lenke már nagyon unja a folyamatos zargatást: tegnap egyik kezét az arca, másikat a (hosszú) lábai közé tette, s a szülői, sőt nagyszülői érdeklődésnek csak annyi teret hagyott, amennyi egészségi állapotának feltérképezését lehetővé tette. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nagyon készült a tegnapi napra. Amióta nem láttam, 1950 grammra hízott, lassan elérve tulajdon anyja születési súlyát, és minden adatát ismételten tankönyi értékre húzta: számított és mért terhességi kora egyformán 32+0 volt, kivéve a combját, ami 32+5.
A lepényfeljebb vándorolt, és még nem érik. Nem is tudom, hogy csináltam, hogy ilyen unalmas és stresszmentes lett a terhességem. Még az a szerencse, hogy találok én magamtól idegeskednivalót, ha arról van szó.
2010. szeptember 29., szerda
2010. szeptember 28., kedd
Nagy hasi helyzet
Avagy közterületen pezsgőző kismama.
A kép legrejtélyesebb szereplője mintegy két kiló, és rendezett családi jogállása immár vitathatatlan.
Készült 31+4 hetesen.
A kép legrejtélyesebb szereplője mintegy két kiló, és rendezett családi jogállása immár vitathatatlan.
2010. szeptember 23., csütörtök
A terhességi folyás
A terhességi folyás a frászt hozza a kismamára: az első hetekben mégis megjövő menstruáció, a későbbiekben idő előtt szivárgó magzatvíz érzetét kelti. A kismama éppen ezért a szíriai aranyhörcsög fürgeségével tűnik el minden hasadékban kínálkozó mosdóajtó mögött, hogy onnan üdvözült mosollyal és átázott bugyival lépjen ki.
A terhességi folyást ugyanis nem fogja fel a tisztasági betét. Ahogyan nő a kismama hasa, úgy csúszik egyre hátrébb a bugyija, és úgy kell a betétnek egyre előrébb kerülnie. Namármost, a kismama vagy le van maradva a betét aktuális ideális helyének tekintetében, és hátrébb ragasztja, vagy túlzottan jövőbetekintő, és előrébb helyezi azt. A butaságára vagy az okoskodására a terhességi folyás emlékezteti. Ha a kismama pont beletrafál a megfelelő ragasztási pontba, akkor folyása aznap kicsivel bővebb lesz, mint szokott lenni, és a betét nem birkózik meg vele.
A terhességi folyás ugyanis meglepően tetemes mennyiségű. Ha a kismama megszokja és elfogadja a mennyiségét, akkor még tetemesebb lesz. Ez némi izgalmat csempész a nőgyógyászati vizsgálatok és az intimgyantázások előtti utolsó percbe.
A terhességi folyásnak nagy a viszkozitása. Magyarul nemcsak sok, hanem sűrű és ragacsos is. A kismama belső combjainak állapota helyett inkább a megfelelő tisztítóeszközről ejtenék pár szót. A papírzsepkendő például nem az, és a hagyományos, durva toalettpapír sem. A terhességi folyást a legtökéletesebben a puha, háromrétegű vécépapírok és a nedves törlőkendő távolítja el. Ha sok ideje van a kismamának, akkor le is zuhanyozhat, hogy aztán a felöltözés utáni első húsz másodpercben távolítsa el a felesleget.
A terhességi folyás számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Ezek közé tartozik, hogy nem színes, nem szagos, sőt, nem is szagosodik könnyen, de ami miatt a kismamák kedvelik, hogy a terhességre emlékeztet.
2010. szeptember 22., szerda
Út a rózsaszín babakocsiig
Első lépések. Az olcsó babakocsik korszaka
Élt egyszer egy lány, aki semmit nem tudott a babakocsikról. Annyi rémlett csupán (mert persze én voltam ez a lány), hogy kétféle babakocsi van, az egyikben fekszik a gyerek, a másikban már ül, illetve, hogy a babakocsik jellemzően csiricsárék – nyilván tudat alatti emléket hagyott bennem a 2000-es évek elejének trendje.
2007 nyarán aztán elkezdtem érdeklődni a téma iránt, és meg is tudtam hamarosan, hogy rengeteg babakocsi létezik, eligazodni köztük teljesen reménytelen, viszont mindegy, melyiket választjuk, mindegyik szép, és mindegyik drága. Ez volt az az időszak, amikor hüledezve mutattam az utcán F.-nek egy-egy Pierre Cardint, hogy az bizony vagy 60 ezer forintba kerül, igaz, nagyon modern, mert egyesíti a mély- és sportkocsik minden előnyét.* Nagyjából decemberre az is egyértelművé vált, hogy mi ugyan nem fogunk vagyonokat áldozni egy kocsira, nagyon dizájnos például a Giraffe Club, a neve is tetszik, majd egy olyat veszünk, ha eljön az ideje.
Szárnyaló fantázia. A drága babakocsik korszaka
A bébi csak nem akart jelentkezni, így töretlen lelkesedéssel képeztem magam tovább babakocsi-fronton. Kiderült legott, hogy mint minden másban, olcsó húsnak itt is híg a leve, és aki túl gagyi kocsit választ, az vehet újat még a gyerek hat hónapos kora előtt. Azonkívül roppant kínos utcán valami Travel System jellegű amorf szörnnyel égetni magam.** Ha már ilyen sokat várunk a kis csöppségre, legalább kapjon valami normális kocsit, ha megérkezik végre.
Stokkékról álmodoztam ekkor én, meg Bugaboo-ról, de főleg Stokkéról, mert azt időnként láttam élőben is Debrecen utcáin; a Bugaboo-hoz azóta sem volt szerencsém. Hogy az milyen praktikus, és gyönyörű, nem az a régimódi stílus, és hát igen, egyszer kell megvenni, aztán lazán kiszolgál három gyereket is. Nem riasztott el sem a bőven 200 ezer feletti áruk, sem meglehetősen súlyos természetük: képzeletben annyira, de annyira mindegy, hogy 10, 12, vagy 16 kilót cipel az ember, a pénzzel meg úgy voltam, hogy csak essek teherbe, aztán valahogy majd megoldjuk. 2008 közepén biztos voltam benne, hogy majd egyszer nekünk is Stokkénk lesz, éppen csak a színét nem választottam még ki.
Vissza a földre. A nehéz babakocsik korszaka
Hogy, hogy nem, csak nem kellett elkapkodnunk a babakocsi-választást, én pedig szépen lassan felfigyeltem a Quinny Buzzra. Hihetetlen, milyen divatos, milyen különleges, és mennyire a keze alá dolgozik az embernek. Legyen fekete, az fiúnak menő, lánynak dögös, a kosz nem látszik rajta, mindenki bennünket fog csodálni. És annyira nem is drága, persze csak ha a Stokkéhoz hasonlítjuk. Nehéznek nehéz, hát istenem, van benne anyag, de kit érdekel, és jééé, egy (nekem) új német márka, az ABC Design! Hát ez fantasztikus, hogy néz ki, és akár Dakar-ralira indulhatok velük gyerekestül!
Mivel ekkor már sanszos volt, hogy kis rásegítéssel lesz gyerekünk, hótbiztos voltam benne, hogy ikreink születnek. Napokat töltöttem annak kigondolásával, hogy akkor most egy ikerbabakocsit vegyünk-e, csak húsz kiló, már mér' ne bírnám el, vagy inkább két szimplát, mondjuk egy fekete meg egy szép bézs Quinnyt. Néha kicsit megijedtem, honnan lesz ezekre jócskán több, mint negyedmillió forintunk, de még véletlenül sem akartam a gyerek-kérdésből anyagi problémát csinálni. 2009 elején járunk most.
Sínen vagyunk! A könnyű esernyőkocsik korszaka
Csodával határos módon felbukkant álmaimban a racionalitás. Egy garzonban laktunk ekkor, és valahogy tudatosult bennem, hogy egy babakocsi nem csak akkor van használatban, amikor irigykedő pillantások kereszttüzében suhanok vele az utcán, hanem akkor is, amikor éppen a lakásban kell kerülgetni. Továbbá számtalan fórum végigolvasása elvetette bennem annak magjait, hogy talán nem annyira hülyeség minél könnyebb kocsit választani, ha már a harmadikra kell feszt felcipelni. Könnyű, multifunkciós, kicsire csukható kocsira van tehát szükségünk, mózessel, mert az kell a baba hátának, sportüléssel, mert azt használjuk a legtovább, hordozó-autósüléssel, mert azt úgyis adják hozzá, és pelenkázótáskával, hogy teljes legyen a szett.
Innen már csak egy ugrás volt rábukkanni a Peg Perego Plikóra. Év végére kinyomoztam, mi a különbség a P3 és a Switch között***, mit takar a Modular System és az On Track megjelölés****, aztán mély szerelembe zuhantam. Naponta ellenőriztem a Brendon honlapján az árakat, lelkesedtem, ha 100 alá ment és szomorkodtam, ha 120 fölé, merthogy tisztáztam azt is, hogy csak a színe miatt nem költünk rá többet, illetve nem akarjuk szembefordítani a gyereket, plusz 30 ezerért, hiszen így például én is hányós vagyok menetiránynak ellentétesen. De a kocsi... tökéletes! Konzervatív, de fiatalos, elegáns, jól össze van rakva, ha én egyszer ilyet tolhatnék!
2010 márciusában érthető okokból felfokozódtak iránta való érzelmeim. Már naponta többször is megcsodáltam fényképét, egyre nyíltabban bámultam meg utcán, kínos vagy sem, de néha a nyomába a szegődtem, csak hogy tovább legeltessem rajta a szemem. Júniusban aztán felöltöttem ropogósan új terhesnadrágomat, szexi felsőt vettem hozzá, és F. kíséretében elvonultunk az első randevúra. Már a bolt küszöbén kiszúrtam. Pont olyan szép volt, mint vágyaimban, egyből elájult tőle F. is, lelkesen emelgette, tologatta (jól le is szúrtam, mert nem tudta egyből bolygósítani a kerekét), és minden, mint a mesében, csak valahogy... nem is tudom megfogalmazni, de monitoron mintha stabilabb lett volna, persze, nem kell kritizálni, ennél tökéletesebb babakocsi nem létezik.
Augusztusig hetente-kéthetente találkoztunk, mindig szuper volt, de mindig maradt bennem egy pici kis hiányérzet, mindenesetre, ha F. kezdett volna elbizonytalanodni, gyorsan megemeltettem vele egy 30 kilós monstrumot. Aztán mégis elkezdtem flörtölni. Tetszett például a Bébé Comfort Loola, stramm is volt és pihekönnyű, de nem tudtak színben azonos mózest-sportülést-táskát rendelni hozzá.
Egy egész napra és éjszakára belezúgtam a Jané Nomadba, marha jól nézett ki utcán, de élőben szörnyűnek és nehéznek találtam az autósülésbe oltott mózesét, a sportrésze pedig túl műanyag volt, és a nyári kupolára szellőzőháló helyett csak valami vastag, átlátszó nejlont applikáltak, amit F. nyilván első nap eltépett volna.***** Kétszer is próbáltunk összemelegedni a Cam Combi Babyvel, de már fényképen sem tetszett, meg túl fapadosnak láttam a többi mellett, arról nem is szólva, hogy egy ismerősünké pár hónap alatt gallyra ment. Úgy nézett ki tehát, hogy a sors a Peg Peregót szánta nekünk.
Váratlan fordulatként megláttam a vaterán egy hirdetést. Egy Chicco Trio Living kocsit kínáltak, alig féléves volt, és könnyű, meg csinos, ezért másnap el is mentem egy üzletbe megnézni. Újonnan nem jöhetett szóba sajnos, kicsit drágállottam érte a 170 ezer forintos árat, de tetszeni nagyon tetszett, és ha már ott voltam, alaposan szemügyre vettem a Chicco alap-modelljét is, ami Trio Enjoy névre hallgat. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy az Enjoy legyen újonnan 100-ért, vagy a Living használtan, de decemberig tartó garanciával 90-ért. Mert mi van, ha karcos? Ha bolyhos? Ha pont januárban megy szét? Ahhoz nem éreztem elég késztetést, hogy nyolc hónapos terhesen jótállási időn belüli, üres babakocsit teszteljek. Ráadásul F. is ezekben a napokban mondta be az unalmast, nem volt hajlandó több boltba eljönni, és kijelentette, hogy nem érdekli tovább, milyen kocsink lesz. Sőt kárörvendve hozzátette, hogy úgysem fogom bírni egyiket sem felhozni, ő pedig úgyis elbírja mindet.
És ekkor erre bukkantam a forgalmazó honlapján:
Tíz perccel később postafiókomban volt a visszaigazoló emil, és telefonomban a sikeres babakocsi-vásárláshoz gratuláló sms F.-től.
És lőn... (Záró bekezdés, tartsatok ki!)
Könnyű, szemre jóminőségű, kézreeső, kislányos, és a védőnőből is csodálatot kiváltó járgányunk lett. Még nem tudtam sajnos minden funkcióját kipróbálni, sőt, hogy egészen őszinte legyek, egy hét gyönyörködés után örültem, hogy a vázon kívül az összes alkatrészt el tudtam suvasztani túlterhelt szekrényeinkbe. Apropó, váz: röhögve felemelem. Terveim szerint az első hónapokban apukás-mózeses sétákra megyünk majd, nyárra pedig nyilván akkora muszklikat növesztek, hogy simán felhozom majd dundi dedem a sportrészes kocsival együtt. Szóval most nagyon elégedett vagyok, részletesebb vélemény úgy egy év múlva.
És végül: se nem fekete, se nem drapp, színe miatt csak kislányoknak jó, ráadásul az ülése is szembefordítható.
És végül: se nem fekete, se nem drapp, színe miatt csak kislányoknak jó, ráadásul az ülése is szembefordítható.
*Ekkor már tudtam, mi a különbség a mély- és sportkocsik között.
**Ekkor már tudtam, mi a Travel System.
***A Switch-nek szembefordítható az ülése.
****Gyakorlatilag a színválasztékot, illetve előbbinél jár a sportüléshez lábzsák.
*****Valaki tuti eltépte volna, és ugye ti sem hiszitek, hogy én?
2010. szeptember 20., hétfő
Szülésfelkészítés
Pénteken voltunk szülésfelkészítőn egy másik kórházban, tök szuper az egész. Az első félórában őssejt-levételről hallgattunk végig egy tájékoztatót, mialatt lehetőségem nyílt végigmustrálni a jelenlévőket. Az összes nő idősebb volt nálam évek számát és terhességi kort tekintve, amin meglepődtem, mert eddig sokalltam a 29 évemet. Az apák vagy mártírarccal, a beígért sörükre gondolva feszengtek, vagy jólnevelten simogatták a feleségük hasát. A második csoport tagjai csak később, a gátmetszés taglalásánál törtek meg.
A tanfolyam második félórájában megtudtuk,mi a szülés protokollja, az otthoni fájásoktól kezdve az esetleges mentőhíváson, a beöntésen, borotváláson, apuka papucsán át egészen a gyermekágyas osztályig. Aztán következett a lényeg, a szülőszoba bemutatása.
Vadiúj épület, egyágyas szülőszobák külön TISZTA toalettel és zuhanyzóval, képek a színes falakon, meg minden. Remélem az összes ilyen, nem csak amit mutogattak. Szülés után lehet menni baba-mama szobába, van egy-, kettő- és négyágyas, én a kétágyast preferálnám, mert nyilván egy kedves, barátságos, szociábilis anyukával feküdnék, akinek három gyereke van, és éppen ezért nem a csecsemője kötné le, hanem az, hogy a bent töltött napok alatt megtanítson szoptatni. Ha ez nem megy, akkor legyen egyágyas, és csak legvégül a négyes, mert három szobatársból egy már tuti vagy büdös, vagy horkol.
A gyerek velünk lehet 6-22-ig, ha valaki kéri, maradhat éjszakára is, de nem szokták sokan kérni. Én most azt hiszem, kérni fogom, mert inkább nekem legyen elcseszve pár éjszakám az eddigi párezerből, minthogy szegény kis nyuszinak az legyen az első tapasztalata a világról, hogy le-ööö...ejti az anyja. Aztán majd kiderül, hogy a gyakorlatban hogyan szuperálok. Ja, látogatás nincs, az anyukát még lehet is, egyszerre egy főnek, de a babát csak ablakon át nézheti az apja is. A miénknek az apja ennek örül, mert azt mondta, hogy a Klinikán, mikor jött be hozzám, zavarta, hogy a kis újszülöttek mellett ott tüsszögött egy félfalunyi rokonság. És hogy ő maximálisan el tudja fogadni, hogy a gyereket eleinte csak az anyja, illetve, már megbocsássak, az anyjának is csak a másodlagos nemi jellege érdekli, de utánajárt, és állítólag háromhónapos korukban az apa is kiléphet az árnyékból és kap egy-két fogatlan vigyort.
A záró szakaszban a fájdalomcsillapítás módjaival ismerkedtünk meg. Rákérdeztem a fájdalomcsillapítás-mentességre is, fifti-fifti a szülések arányában, szóval megpróbálok nekifutni simán, aztán majd kiderül. Ma lesz amúgy a tanfolyam második része, ide már csak nők mennek, csecsemőgondozás a téma. Csak el ne felejtsem megkérdezni, hogy a kórházi csomagba, amit még sajnos el sem kezdtem összepakolni, betegyem-e a mellszívót.
A tanfolyam második félórájában megtudtuk,mi a szülés protokollja, az otthoni fájásoktól kezdve az esetleges mentőhíváson, a beöntésen, borotváláson, apuka papucsán át egészen a gyermekágyas osztályig. Aztán következett a lényeg, a szülőszoba bemutatása.
Vadiúj épület, egyágyas szülőszobák külön TISZTA toalettel és zuhanyzóval, képek a színes falakon, meg minden. Remélem az összes ilyen, nem csak amit mutogattak. Szülés után lehet menni baba-mama szobába, van egy-, kettő- és négyágyas, én a kétágyast preferálnám, mert nyilván egy kedves, barátságos, szociábilis anyukával feküdnék, akinek három gyereke van, és éppen ezért nem a csecsemője kötné le, hanem az, hogy a bent töltött napok alatt megtanítson szoptatni. Ha ez nem megy, akkor legyen egyágyas, és csak legvégül a négyes, mert három szobatársból egy már tuti vagy büdös, vagy horkol.
A gyerek velünk lehet 6-22-ig, ha valaki kéri, maradhat éjszakára is, de nem szokták sokan kérni. Én most azt hiszem, kérni fogom, mert inkább nekem legyen elcseszve pár éjszakám az eddigi párezerből, minthogy szegény kis nyuszinak az legyen az első tapasztalata a világról, hogy le-ööö...ejti az anyja. Aztán majd kiderül, hogy a gyakorlatban hogyan szuperálok. Ja, látogatás nincs, az anyukát még lehet is, egyszerre egy főnek, de a babát csak ablakon át nézheti az apja is. A miénknek az apja ennek örül, mert azt mondta, hogy a Klinikán, mikor jött be hozzám, zavarta, hogy a kis újszülöttek mellett ott tüsszögött egy félfalunyi rokonság. És hogy ő maximálisan el tudja fogadni, hogy a gyereket eleinte csak az anyja, illetve, már megbocsássak, az anyjának is csak a másodlagos nemi jellege érdekli, de utánajárt, és állítólag háromhónapos korukban az apa is kiléphet az árnyékból és kap egy-két fogatlan vigyort.
A záró szakaszban a fájdalomcsillapítás módjaival ismerkedtünk meg. Rákérdeztem a fájdalomcsillapítás-mentességre is, fifti-fifti a szülések arányában, szóval megpróbálok nekifutni simán, aztán majd kiderül. Ma lesz amúgy a tanfolyam második része, ide már csak nők mennek, csecsemőgondozás a téma. Csak el ne felejtsem megkérdezni, hogy a kórházi csomagba, amit még sajnos el sem kezdtem összepakolni, betegyem-e a mellszívót.
2010. szeptember 13., hétfő
Lassan terhesen
Ha a combom kicsit izmosabb lenne, mint ahogy sosem volt az, akkor tökéletesen elégedett lennék magammal. Csípőfodrom eltűnt, melleim teltebbek és keményebbek, mint amikor fogamzásgátlót szedtem, védjegyem, a puha haspárna helyén pedig ugye egy látványosan kerekedő, de még messze nem idomtalan pocak található. Hízni eddig úgy nyolc kilót híztam, de ebből hármat az utóbbi két hétben - alighanem most kezdem elbízni magam.
Az alakbeli átalakulás mellett egyéb változásokat is megfigyeltem magamon. Testápolóhoz nem szokott bőröm egyre szárazabb, hetente legalább kétszer kennem kell. A csíkosodás, úgy tűnik, tényleg leállt, viszont hastájékon tele vagyok véraláfutás-szerű foltokkal. Szőrzetem gyengül, bár szintén a hasamat továbbra is vékony pihe borítja; kapcsolatom érezhetően mélyponton van a kozmetikussal és a borotvámmal. Hajam fényes és dús, a napi hajmosások rutinja a múlt ködébe vész.
Persze valamit valamiért, mostanra szembesülök a terhesség kevésbé élvezetes összetevőivel is. Legbosszantóbb ezek közül továbbra is a lassulás, amit muszáj komolyan vennem, mert bármilyen kicsit is aktívabb tevékenység órákig tartó görcsökbe csap át. A hosszas üldögélés szimplán csak kényelmetlen, viszont az oldalamon pihegve nagyon jólérzem magam, és sokszor gondolkozom azon, hogy a vemhes tigrisek hogyan bírnak az utolsó percig vadászni.
A vizesedéstől inverz zoknimintás bokák is részei lettek életemnek, bár valószínűleg nem ettől, hanem a fokozott étvágytól érzem magam estére elnehezültnek. Mintegy tíz év kihagyás után nagy élvezettel merülök el a felvágottak, kolbászfélék, szalonnák és tőkehúsok világában.
Nem véletlenül hagytam a végére az állapotos nők számomra legriasztóbb attribútumait: tényleg vérzik a fogínyem, és tényleg van előtejem, de mindkettőt gondosan titkolom.
És akkor így nézett ki a hasam a múlt héten:
A kisbaba nyilván még jobban érzi magát, mint én. Pénteken láttuk 4D ultrahangon*, több, mint másfél kiló, legalább egy héttel leelőzte kortársait, van haja, szép hosszú ujjai, és tud mosolyogni meg ásítani a szájával, ami már nem hasonlít annyira az enyémre. Mozog sokat és kicsit furcsa is számomra, hogy a hasam már tőlem független életet él, de még mindig nagyon, nagyon messzinek tűnik az, hogy egyszer majd megszületik Lenke.
*Most sem kértünk képet.
Az alakbeli átalakulás mellett egyéb változásokat is megfigyeltem magamon. Testápolóhoz nem szokott bőröm egyre szárazabb, hetente legalább kétszer kennem kell. A csíkosodás, úgy tűnik, tényleg leállt, viszont hastájékon tele vagyok véraláfutás-szerű foltokkal. Szőrzetem gyengül, bár szintén a hasamat továbbra is vékony pihe borítja; kapcsolatom érezhetően mélyponton van a kozmetikussal és a borotvámmal. Hajam fényes és dús, a napi hajmosások rutinja a múlt ködébe vész.
Persze valamit valamiért, mostanra szembesülök a terhesség kevésbé élvezetes összetevőivel is. Legbosszantóbb ezek közül továbbra is a lassulás, amit muszáj komolyan vennem, mert bármilyen kicsit is aktívabb tevékenység órákig tartó görcsökbe csap át. A hosszas üldögélés szimplán csak kényelmetlen, viszont az oldalamon pihegve nagyon jólérzem magam, és sokszor gondolkozom azon, hogy a vemhes tigrisek hogyan bírnak az utolsó percig vadászni.
A vizesedéstől inverz zoknimintás bokák is részei lettek életemnek, bár valószínűleg nem ettől, hanem a fokozott étvágytól érzem magam estére elnehezültnek. Mintegy tíz év kihagyás után nagy élvezettel merülök el a felvágottak, kolbászfélék, szalonnák és tőkehúsok világában.
Nem véletlenül hagytam a végére az állapotos nők számomra legriasztóbb attribútumait: tényleg vérzik a fogínyem, és tényleg van előtejem, de mindkettőt gondosan titkolom.
És akkor így nézett ki a hasam a múlt héten:
A kisbaba nyilván még jobban érzi magát, mint én. Pénteken láttuk 4D ultrahangon*, több, mint másfél kiló, legalább egy héttel leelőzte kortársait, van haja, szép hosszú ujjai, és tud mosolyogni meg ásítani a szájával, ami már nem hasonlít annyira az enyémre. Mozog sokat és kicsit furcsa is számomra, hogy a hasam már tőlem független életet él, de még mindig nagyon, nagyon messzinek tűnik az, hogy egyszer majd megszületik Lenke.
*Most sem kértünk képet.
2010. szeptember 10., péntek
2010. szeptember 9., csütörtök
Dolgok, amiket amúgy nem vettem volna meg
Azaz a terhes Jusztis kelléktára.
1. Parodontax fogkrém. Igazából ezt nem is vettem, hanem egy promóciós csomag részeként érkezett, hogy pillanatok alatt kedvenc higiénés termékemmé lépjen elő sós ízével és hatékonyságával: engem is utolért ugyanis a Kismamák Réme, a Fogínyvérzés, azonban a Parodontax segítségével én bizonyultam gyorsabbnak. (Nem fizetett reklám, sajnos.) Ha elfogy a mini-tubus, muszáj beruháznom egy nagyba, bolti ára egy ezres fölött van.
2. Szopipárna. A tizedik hét környékén pontosan tudtam, hogy honnan, milyen töltettel, huzattal és méretben fogom megrendelni minden terhes nő legjobb barátját. Már csak azt kellett megvárnom, hogy nőjön egy kicsit a hasam. Nagyjából 24 hetes koromban meg is érkezett a párna, és hetekig úgy tűnt, felesleges pénzkidobás volt, ráadásul a macskát őrületbe kergeti a polisztirol gyöngy csörgése. Aztán csak összebarátkoztunk, és mostanra majdnem minden éjszakát vele töltök. Postával együtt ötezer-valamennyibe került.
3. Bandázs. Ezt szintén nem vettem, a nővérem küldte nekem, mert erről meg ő hallotta úgy, hogy kismamáknak nélkülözhetetlen. Eleinte bő volt és hosszú, ha kreatívabb vagyok, tudtam volna hordani nyáron itthoni miniruhának. Mára belehíztam, s bár még mindig hosszú, jó szolgálatot tesz, mint éjszakai derékmelegítő.
4. Gumírozozott, kapcsos sportmelltartók. Tizenöttől huszonkilenc éves koromig kizárólag merevítős, szivacs nélküli melltartókat hordtam, sőt, még kényelmesnek is találtam őket. Hihetetlen.
5. Béres Gravida. Meddő koromban az Elevitet szedtem vagy másfél évig, aztán váltottam egy nagydózisú vitaminra. Ezt terhesen nem mertem folytatni, így márciusban megvettem a Femibion 800-at és azzal végig is vittem az első trimesztert. Aztán zavarni kezdett, hogy a későbbi időszakra javasolt Femibion havi költsége egy ötezres, és kis tanulmányozás után az is kisült, hogy csak Omega3-ban marad el mögötte a Béres Gravida, de Omega3-at én amúgy is szedek. Szóval májustól gravidázom, és ha már Béres, akkor az ő Magne B6-jukat választottam. Emellett nyomom még a C-vitamint, sokat, és a nőgyógyász javaslatára vasat, a tüdőgyógyászéra pedig ampullás kalciumot.
Figyelem: sokáig pletykának tartottam, hogy a vitaminoktól bárkinek hányingere lenne, aztán empirikus módon megtapasztaltam, hogy valóban jobb minél telibb gyomorra bevenni őket. Azóta délben kezdem és este tízre végzek is a bevitelükkel. Összesített áruk sok, cserébe sosem voltak szebbek a körmeim.
6. Kis A/5-ös műanyag mappa. Ilyet kaptam az első védőnői látogatáson, Elevit felirattal, és rutinosan ki is hajítottam egyből. Amikor már gondot okozott a számtalan leletem hurcolása, F.-et kértem meg, hogy vegyen egy csinos, alkalmas kis tasakot, ami befér a táskámba. Nos a táskámba be is fér, viszont a tasakba csak keresztbe mennek bele a papírjaim, így én lettem a szamárfüles kismama. Tanulság: ne dobjátok ki az elevites reklámmappát.
7. Chicco terhességi csíkok elleni krém. Noha a kezdeti nagy riadalom után mégsem repedezem sehol, jó szolgálatot tesz, mint testápoló. Szerencsére én nem a linkelt áron vásároltam, 50%-os akcióban volt épp a Rossmannban.
8. Kakaóvaj. Szintén a striás mizéria alatt szereztem be. Hasra nem jó, mert ragad, viszont a darabkáival szeretem kenegetni az ajkamat, plusz bármilyen száraz bőrfelületre hasznos. Párszáz forint volt protekcióval.
1. Parodontax fogkrém. Igazából ezt nem is vettem, hanem egy promóciós csomag részeként érkezett, hogy pillanatok alatt kedvenc higiénés termékemmé lépjen elő sós ízével és hatékonyságával: engem is utolért ugyanis a Kismamák Réme, a Fogínyvérzés, azonban a Parodontax segítségével én bizonyultam gyorsabbnak. (Nem fizetett reklám, sajnos.) Ha elfogy a mini-tubus, muszáj beruháznom egy nagyba, bolti ára egy ezres fölött van.
2. Szopipárna. A tizedik hét környékén pontosan tudtam, hogy honnan, milyen töltettel, huzattal és méretben fogom megrendelni minden terhes nő legjobb barátját. Már csak azt kellett megvárnom, hogy nőjön egy kicsit a hasam. Nagyjából 24 hetes koromban meg is érkezett a párna, és hetekig úgy tűnt, felesleges pénzkidobás volt, ráadásul a macskát őrületbe kergeti a polisztirol gyöngy csörgése. Aztán csak összebarátkoztunk, és mostanra majdnem minden éjszakát vele töltök. Postával együtt ötezer-valamennyibe került.
3. Bandázs. Ezt szintén nem vettem, a nővérem küldte nekem, mert erről meg ő hallotta úgy, hogy kismamáknak nélkülözhetetlen. Eleinte bő volt és hosszú, ha kreatívabb vagyok, tudtam volna hordani nyáron itthoni miniruhának. Mára belehíztam, s bár még mindig hosszú, jó szolgálatot tesz, mint éjszakai derékmelegítő.
4. Gumírozozott, kapcsos sportmelltartók. Tizenöttől huszonkilenc éves koromig kizárólag merevítős, szivacs nélküli melltartókat hordtam, sőt, még kényelmesnek is találtam őket. Hihetetlen.
5. Béres Gravida. Meddő koromban az Elevitet szedtem vagy másfél évig, aztán váltottam egy nagydózisú vitaminra. Ezt terhesen nem mertem folytatni, így márciusban megvettem a Femibion 800-at és azzal végig is vittem az első trimesztert. Aztán zavarni kezdett, hogy a későbbi időszakra javasolt Femibion havi költsége egy ötezres, és kis tanulmányozás után az is kisült, hogy csak Omega3-ban marad el mögötte a Béres Gravida, de Omega3-at én amúgy is szedek. Szóval májustól gravidázom, és ha már Béres, akkor az ő Magne B6-jukat választottam. Emellett nyomom még a C-vitamint, sokat, és a nőgyógyász javaslatára vasat, a tüdőgyógyászéra pedig ampullás kalciumot.
Figyelem: sokáig pletykának tartottam, hogy a vitaminoktól bárkinek hányingere lenne, aztán empirikus módon megtapasztaltam, hogy valóban jobb minél telibb gyomorra bevenni őket. Azóta délben kezdem és este tízre végzek is a bevitelükkel. Összesített áruk sok, cserébe sosem voltak szebbek a körmeim.
6. Kis A/5-ös műanyag mappa. Ilyet kaptam az első védőnői látogatáson, Elevit felirattal, és rutinosan ki is hajítottam egyből. Amikor már gondot okozott a számtalan leletem hurcolása, F.-et kértem meg, hogy vegyen egy csinos, alkalmas kis tasakot, ami befér a táskámba. Nos a táskámba be is fér, viszont a tasakba csak keresztbe mennek bele a papírjaim, így én lettem a szamárfüles kismama. Tanulság: ne dobjátok ki az elevites reklámmappát.
7. Chicco terhességi csíkok elleni krém. Noha a kezdeti nagy riadalom után mégsem repedezem sehol, jó szolgálatot tesz, mint testápoló. Szerencsére én nem a linkelt áron vásároltam, 50%-os akcióban volt épp a Rossmannban.
8. Kakaóvaj. Szintén a striás mizéria alatt szereztem be. Hasra nem jó, mert ragad, viszont a darabkáival szeretem kenegetni az ajkamat, plusz bármilyen száraz bőrfelületre hasznos. Párszáz forint volt protekcióval.
2010. szeptember 2., csütörtök
Kiságy matraccal 2.
Majd veszünk egy kókuszmatracot, ha eljön az ideje, természetes anyagból van, nem drága, most már mindenki ilyet használ, izé, hozé, ha rápisil a gyerek, semmi baja nem lesz, átfolyik rajta, különben is, a matracon aztán végképp nem fogok nem problémázni.
Ilyen gondolataim voltak nekem nem is olyan régen. Aztán, mintegy mellékesen, hiszen a matracon nem akartam problémázni, vetettem egy pillantást a Baba-Expón a kókuszmatracokra is: kemény volt, lapos* és durva, a mezei kókuszháncsot préselték és ragasztották össze valamivel, amiről nem tudom, hogy mi, de biztos nem organikus, és az egész bevonva a legolcsóbb, sárga alapon sárga kacsás vagy bugyikék alapon barna macis textillel, hétezerért.
Hazafelé a gyerek apjával jól lehordtuk egymásnak a kókuszmatracot, azért a mi magzatunk ennél jóval jobbat érdemel, nem priccsen akarjuk altatni, és különben is, egyszer rápisil, berothad az egész, vagy allergiát kap, szóval ilyet tuti nem veszünk.
Szerencsére közeledett az ikeás kirándulásunk. A honlapon rengeteg jó babamatracot találtam, nem is drágán, az a lényeg, hogy szivacs legyen, azt ki lehet mosni, ha rápisil, a rugóstól idegenkedem a saját ágyamban is, na meg azért az Ikea nyilván minőségi, bevizsgált cuccokat árul, szépen megnézzük mindet, és a legszebbet megvesszük, maximum egy tizes, matrac letudva.
Aztán valahogy egyik matrac se tetszett. Az olcsóbb olyan volt, mintha tojástartó lenne, vékony, gyenge és dudoros, a drágább meg csak egy sima szivacs sima pamuttal bevonva. Mint F. megjegyezte, még az se biztos, hogy 100% pamut, mert nagyon örült, hogy végre ő is megjegyezhet valamit. Azért a mi kislányunk mégse egy ilyenen aludjon már, különben is, rápisil, és kinek lesz kedve éjszaka a kádban öblögetni a matracot, utána meg két nap, mire megszárad. Minőségi matracra van szükségünk.
Pár nappal később elmentünk a Cardóba. Rögtön meg is tetszett az egyik, minőségi, szép, oldalt szellőzőrendszerrel, nedvességtaszító huzattal, csak egy kicsit drága volt, 35 ezer forint. Na most én abszolút nem vagyok az a típus, aki bármit is megvon magától vagy szeretteitől**, de ezt mégis sokallottam. Ha belegondolok, a saját matracunk volt 60, tíz év garanciával, oké, biztos erre is van tíz év garancia, de sehogy sem tudtam elképzelni tízéves Lenkénket 60*120 centin kuporogni, szóval kiválasztottunk egy másik nagyon szuper matracot. Sima, tömör, speciális habszivacs, légáteresztő és vízhatlan huzattal, körbe duplán cipzáras, 14-ért, a hülyének is megéri. Legfeljebb majd mindenkinek azt hazudjuk, hogy háromezer volt. És különben is, erre legalább nem kell matracvédő lepedőt venni, úgyhogy spóroltunk háromezret, de ha úgy vesszük, hogy a matracvédő lepedő öt, akkor máris ötöt spórultunk. Viszont a gyerek hátgerince nekünk megér ennyit. Úgyhogy meg is rendeljük, nem most, majd, de megrendeljük, és pont.
Itthon azért csak utánanéztem alaposabban a szivacsmatracoknak. Kiderült, hogy a csúcs a Träumeland, Alvi vagy a Zöllner, ezek mindegyike úgy néz ki, hogy különféle szivacsok vannak összeszerkesztve, kívül általában fehérek, belül színesek, mindenféle extrával, úgymint pontspecifikáció, antistressz rendszer, kiváló CO2 áteresztés, fresh&dry és csecsemő-tipegő és téli-nyári oldal, profi huzat gyapjúval vagy teflonnal, megerősített szélek, hogy be ne akadjon a baba lába, ezt nem értem, de mindegy, szóval mind más volt egy kicsit, de mind nagyon tetszett, és ettől fogva én is szép, színes, drága matracot akartam. Merthogy sajnos az is kiderült, hogy ezek ára vagy 80 eurónál kezdődik.
Aztán villámgyorsan az is kiderült, hogy ezeket a matracokat reklámkatalógusokba fotózzák, és ilyenkor ugye muszáj kibontani a csomagolásukat, kicsit néha be is piszkolódik a huzatuk, ezért aztán matrac-dealerekhez kerülnek, akikkel tele a magyar web, és akik nagyon olcsón próbálják elpasszolni ezeket, na kinek? Akire rá lehet sózni egy szivacsmatracot háromezernél többért. Mosni pedig úgyis mindent kimosok azonnal, ami a lakásba kerül, kölyökmacskától kezdve edényfogó kesztyűn át egészen a fehérneműs fiók dísz-béléséig, tehát semmiképpen nem maradhat ki a sorból a gyerekmatrac huzata sem.
Ezután már csak fel kellett vennem a kapcsolatot néhány üzérrel, kiokosítani őket, hogy mi a különbség a basic, a komfort és a lux kategóriák között, gondosan ügyelve arra, hogy a friss információt ne használják árfelhajtásra, aztán vártam egy hetet, majd még egyet, átutaltam 9 ezer forintot, és most, ha minden igaz, úton van felénk a mi Zöllner Pantafelx Plus-unk. Mindketten borzasztó izgatottan várjuk az érkezését, bár érdekes, F. ezt meglehetősen jól palástolja.
*Nyilván egy matrac természetéből adódóan lapos, na de ez a vártnál laposabb volt.
**Pláne magától.
(Kép innen: http://www.babyland-online.com/Bettausstattung/Matratzen/Zoellner-2010-Babymatratze-Pantaflex-Plus-70/140cm)
Ilyen gondolataim voltak nekem nem is olyan régen. Aztán, mintegy mellékesen, hiszen a matracon nem akartam problémázni, vetettem egy pillantást a Baba-Expón a kókuszmatracokra is: kemény volt, lapos* és durva, a mezei kókuszháncsot préselték és ragasztották össze valamivel, amiről nem tudom, hogy mi, de biztos nem organikus, és az egész bevonva a legolcsóbb, sárga alapon sárga kacsás vagy bugyikék alapon barna macis textillel, hétezerért.
Hazafelé a gyerek apjával jól lehordtuk egymásnak a kókuszmatracot, azért a mi magzatunk ennél jóval jobbat érdemel, nem priccsen akarjuk altatni, és különben is, egyszer rápisil, berothad az egész, vagy allergiát kap, szóval ilyet tuti nem veszünk.
Szerencsére közeledett az ikeás kirándulásunk. A honlapon rengeteg jó babamatracot találtam, nem is drágán, az a lényeg, hogy szivacs legyen, azt ki lehet mosni, ha rápisil, a rugóstól idegenkedem a saját ágyamban is, na meg azért az Ikea nyilván minőségi, bevizsgált cuccokat árul, szépen megnézzük mindet, és a legszebbet megvesszük, maximum egy tizes, matrac letudva.
Aztán valahogy egyik matrac se tetszett. Az olcsóbb olyan volt, mintha tojástartó lenne, vékony, gyenge és dudoros, a drágább meg csak egy sima szivacs sima pamuttal bevonva. Mint F. megjegyezte, még az se biztos, hogy 100% pamut, mert nagyon örült, hogy végre ő is megjegyezhet valamit. Azért a mi kislányunk mégse egy ilyenen aludjon már, különben is, rápisil, és kinek lesz kedve éjszaka a kádban öblögetni a matracot, utána meg két nap, mire megszárad. Minőségi matracra van szükségünk.
Pár nappal később elmentünk a Cardóba. Rögtön meg is tetszett az egyik, minőségi, szép, oldalt szellőzőrendszerrel, nedvességtaszító huzattal, csak egy kicsit drága volt, 35 ezer forint. Na most én abszolút nem vagyok az a típus, aki bármit is megvon magától vagy szeretteitől**, de ezt mégis sokallottam. Ha belegondolok, a saját matracunk volt 60, tíz év garanciával, oké, biztos erre is van tíz év garancia, de sehogy sem tudtam elképzelni tízéves Lenkénket 60*120 centin kuporogni, szóval kiválasztottunk egy másik nagyon szuper matracot. Sima, tömör, speciális habszivacs, légáteresztő és vízhatlan huzattal, körbe duplán cipzáras, 14-ért, a hülyének is megéri. Legfeljebb majd mindenkinek azt hazudjuk, hogy háromezer volt. És különben is, erre legalább nem kell matracvédő lepedőt venni, úgyhogy spóroltunk háromezret, de ha úgy vesszük, hogy a matracvédő lepedő öt, akkor máris ötöt spórultunk. Viszont a gyerek hátgerince nekünk megér ennyit. Úgyhogy meg is rendeljük, nem most, majd, de megrendeljük, és pont.
Itthon azért csak utánanéztem alaposabban a szivacsmatracoknak. Kiderült, hogy a csúcs a Träumeland, Alvi vagy a Zöllner, ezek mindegyike úgy néz ki, hogy különféle szivacsok vannak összeszerkesztve, kívül általában fehérek, belül színesek, mindenféle extrával, úgymint pontspecifikáció, antistressz rendszer, kiváló CO2 áteresztés, fresh&dry és csecsemő-tipegő és téli-nyári oldal, profi huzat gyapjúval vagy teflonnal, megerősített szélek, hogy be ne akadjon a baba lába, ezt nem értem, de mindegy, szóval mind más volt egy kicsit, de mind nagyon tetszett, és ettől fogva én is szép, színes, drága matracot akartam. Merthogy sajnos az is kiderült, hogy ezek ára vagy 80 eurónál kezdődik.
Aztán villámgyorsan az is kiderült, hogy ezeket a matracokat reklámkatalógusokba fotózzák, és ilyenkor ugye muszáj kibontani a csomagolásukat, kicsit néha be is piszkolódik a huzatuk, ezért aztán matrac-dealerekhez kerülnek, akikkel tele a magyar web, és akik nagyon olcsón próbálják elpasszolni ezeket, na kinek? Akire rá lehet sózni egy szivacsmatracot háromezernél többért. Mosni pedig úgyis mindent kimosok azonnal, ami a lakásba kerül, kölyökmacskától kezdve edényfogó kesztyűn át egészen a fehérneműs fiók dísz-béléséig, tehát semmiképpen nem maradhat ki a sorból a gyerekmatrac huzata sem.
Ezután már csak fel kellett vennem a kapcsolatot néhány üzérrel, kiokosítani őket, hogy mi a különbség a basic, a komfort és a lux kategóriák között, gondosan ügyelve arra, hogy a friss információt ne használják árfelhajtásra, aztán vártam egy hetet, majd még egyet, átutaltam 9 ezer forintot, és most, ha minden igaz, úton van felénk a mi Zöllner Pantafelx Plus-unk. Mindketten borzasztó izgatottan várjuk az érkezését, bár érdekes, F. ezt meglehetősen jól palástolja.
*Nyilván egy matrac természetéből adódóan lapos, na de ez a vártnál laposabb volt.
**Pláne magától.
(Kép innen: http://www.babyland-online.com/Bettausstattung/Matratzen/Zoellner-2010-Babymatratze-Pantaflex-Plus-70/140cm)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)